Irány a Nyugat

Tartalom:

Ossie és Tito, apjukkal, Papa Reillyvel élnek együtt egy kifejezetten nyomasztó, leromlott állagú, mocskos lakótelep tömbházában. A sors ellátta őket igénytelen, rosszindulatú szomszédokkal. Apjuk gyakran látogatja a kocsmát, ők pedig, ha tehetik a suli mellé járnak minden nap, ugyanis úgysem ellenőrzi őket senki. Életük alapjaiban megváltozik, amikor vándorló életet élő nagyapjuk egy ismeretlen, szépséges fehér lóval érkezik meg a lakótelep udvarába. Ossie rögtön barátságot köt a vad paripával és szinte pillanatok alatt szelídíti meg. Mikor eljön az este, el kellene búcsúzni az impozáns jövevénytől, de a kisfiúk nem képesek otthagyni a lovat, így inkább fölviszik magukkal a lakótelepi lakásba. Apjuk cseppet sem lepődik meg az idegen beköltözésén, csak akkor rendíti meg a téma, amikor a rendőrség eljön lefoglalni az oda nem illő állatot. Miután a ló eltűnik az életükből, a fiú asztmája ismét kiújul, rosszkedvű lesz és állandóan csak elveszett barátjáról álmodozik. Apjuk, aki a látszat ellenére nem is annyira kőszívű, elmegy a rendőrségre kiváltani Tirnarogot (nevét a nagypapától kapta, mert a sós tengeri szél sodorta eléjük), aki már nincs a ketrecében. Legvégül a gyerekek akadnak rá és el is kötik újdonsült gazdájától, hátára pattannak és irányba veszik a "vadnyugatot". A rendőrség az egész országban keresi őket, jutalmat tűzve ki a megtalálónak. Apjuk elkeseredettségében a régi cimboráktól, a vándoroktól, a Hordómestertől és Kathleentől kér segítséget felkutatásukra.

Átlagos hosszúságú alkotás, kb. másfél óra.