A szenvedések földjén

Tartalom:

1944-ben a II. világháború a vége felé közeledett, a szovjet Vörös Hadsereg már Magyarország területén nyomult előre. Az akkor tizenhét éves Marton Ernesztina egy családtagja révén kapcsolódott be az ügynöki feladatokba, egy "román kém" felderítése során. A hazafias neveltetésű, fiatal lánynak érdekfeszítő játék volt a rábízott feladatot ellátni, egyúttal lehetőség is, hogy külföldön tanulhasson. A kalandvágyó serdülő jó memóriájának és folyékony német nyelvtudásának köszönhetően Bécsbe, majd Tirolba került fél évre egy kiképző tanfolyamra, ahonnan 1945 júniusában tért haza és munkába állt. Ez év októberében egy lefüggönyözött autó az Andrássy út 60-ba szállította, ahol személyesen Péter Gábor, az ÁVH vezetője hallgatta ki a fiatal leányt. Egy 1943. április 14-én hozott szovjet törvény lehetővé tette, hogy a hadifoglyokat is 15-20 év kényszermunkára ítélhessék. Az 1945-ös átszervezés után a Gulág és Gupvi táborhálózat 350 főtáborból és körülbelül 4000 melléktáborból állt.