A bosszú színe

Tartalom:

Allende elnök halála és a katonai puccs kitörölhetetlen nyomot hagyott Paulo életében is. Személyes veszteség (bátyját elhurcolták és megölték) készteti folytonos gyötrelmes dialógusra saját múltjával. Santiagóba szeretne menni, mert úgy látja, hazájában semmi sem mozdul előre, semmi sem oldódik meg. A nemzet mintha önmagával játszana társasjátékot. Chile politikai életében a történések fontosabbak lettek az embereknél. Paulo mintha valami távoli országról beszélne, amikor Chiléről gondolkodik, úgy érzi, az országnak sincs már képe önmagáról: legendái vannak, és ősrégi történetei, de valódi történelme nincs. Paulo még nem közömbös és cinikus, hogy a szülőföld sorsát pusztán a hatalomért folyó politikai harcnak tartsa, mintha nem is létezne ennél magasabb rendű cél. Nehezen tudja elképzelni, hogy kinn a nyílt utcán ezúttal is éppúgy gyilkolják az embereket, és éppúgy garázdálkodnak az emberrablók, mint 1973-ban a valparai-soi felkelés vagy a Moneda palota bombázása idején... Egészen addig, míg meg nem tudja, hogy unokahúgát, a kiskorú Patríciát letartóztatták Chilében a hatóságok. Szabadulása után a leány Brazíliába jön pár hétre. Paulo szinte kikönyörgi belőle, hogy az átélt borzalmakról beszéljen. A leány elbeszélése és szerelme segít a fiúnak, hogy megtalálja "sorsa színét". Bizonyítandó, hogy felnőtt és chilei, lemoshatatlan vérvörös festékkel önti le hazája konzulját.